Június 6-án elmentünk jeepnyvel a piacra, hogy tudjunk vásárolgatni. Hát.. Bárcsak ne mentem volna el. Kicsit megdöbbentett, amiket ott láttam. Mindenhol szabadon lógtak a húsok, amiken legyek és egyéb más bogárkák mászkáltak. A vásárlók összetapperolgatták a koszos kezükkel, semmi kesztyű vagy valami hasonló.. Disznófejek lógtak itt-ott, némelyiknek ki volt tömve a szája műanyag palackkal. Irtózatosan büdös halszag terjengett mindenütt, emellé társult az iszonyatos hőség és pára is. Leírhatatlan az az érzés, ami végigfutott ott rajtam. Nem akartam, hogy az emberek hozzám érjenek, nem akartam, hogy egyáltalán bármi hozzám érjen… Csak menjünk innen el. Végül egy órát kellett eltöltenünk itt, hát mit is tehettünk volna, körbenéztünk. Útközben találtunk egy kiscicát, alig volt pár hetes. Haldoklott szegény, de nem tudtunk rajta segíteni.  Nem volt se vizünk, se tejecskénk. Diát nagyon megviselte, de mondtam neki, hogy jobb ennek a cicának, ha meghal, mint hogy ilyen körülmények közt éljen. Továbbmenve találtunk pár kajáldát – mondanom sem kell, hogy nekem nem volt gyomrom itt enni – de volt néhány bátor ember, aki leült és megebédelt.

Letelt az egy óra, visszamentünk a találkozóhelyre, és elindultunk haza. Nem messze a szállásunktól van egy utca, ami tele van kajáldákkal, amik természetesen semmivel sem jobbak, mint ami a piacon volt. Én nem igazán akartam ott enni, de a többiek beültek, így nekem sem volt választásom, nem akartam éhen maradni. (képet nemsokára töltök fel róla)

A hely eléggé lepusztult, koszos, higiénia nuku – persze mit vár az ember a Fülöp-szigeteken, ahol az emberek még a mocskot is megeszik – nem beszélve arról, hogy míg lapátolod be a kaját, csótányok mászkálnak az asztalon és próbálnak egy kis rizst csenni a tányérodból….. A pöri nem igazán volt szimpi - esküszöm, hogy nem vagyok finnyás, és nagyon sok mindent megeszem, de ebben aztán mindenféle hús volt… a tüdőtől kezdve a cafatos húsig, talán még egy kis májdarabka is – és fogalma sincs az embernek, hogy melyik állathoz tartozik, mert itt megesznek a patkánytól kezdve mindent….  Úgy döntöttem, hogy maradok a rizsnél és a szaftnál, desszertnek meg ettem egy kis ananászt, abban úgy sem tudok csalódni. DE TÉVEDTEM :D Mikor az emberünk kivette az üvegdobozból az ananászt, lekotort róla egy nagydarab, húsos csótányt. Hmmmm… Mivel éhes voltam, már ez sem érdekelt. Hazavittem, lemostam azzal a vízzel, amit ugye mi nem ihatunk meg, és megettem. 

Diával délután pihenésképp elmentünk egy nagyobb élelmiszerboltba, ami tőlünk kb. 10 percre van. Az mellett volt egy olyan bolt, ahol európai termékek voltak olyan áron, mint otthon. Nagyon megörültem neki, mert végre vehettem olyan dolgokat, ami végre nem volt ÉDES. Tudniillik itt minden ÉDES!!!!  A kenyér, a rizs, minden!!!!!!! Kávé csak három az egyben van, sugar free nincs! Az összes üdítő édes, csak a víz nem.. Hihetetlen. Vettünk egy kiló sót a boltban és itthon sót eszünk sóval :D Találkoztunk a boltban két „fehér bőrűvel” is. Jó volt látni nem filippínó embert. Nagyon kevés itt a turista, legalább is itt, ahol mi vagyunk. A boltból hazafele természetesen eláztunk, mert mért ne. Itt csak úgy el kezd esni... Esni..? Neeeeeem ÖMLENI. :) 

Természetesen ez a nap is ivászattal zárult :)