Tegnap volt Dia születésnapja. Délelőtt nem volt valami jó kedve, mert hiányoztak neki az otthoniak. A fiúkkal megbeszéltük, hogy el kéne menni este valahova bulizni, hogy Dia is felpörögjön egy kicsit. Este, mielőtt elindultunk volna István és Zsolt elmentek Tedékkel a plázába tortát venni, én pedig addig elmentem Diáékkal a party helyre. Nehéz volt, mert mikor a fiúk közölték, hogy bemennek a városba „kaját venni másnapra”, Dia természetesen benyögte, hogy akkor elkísérjük őket. Na fogtam a fejem… Mondtam neki, hogy menjünk, hagyja őket, majd jönnek utánunk, ha végeztek. Sikerült meggyőznöm, bár nem tetszett neki, hogy Istvánék csak úgy lelépnek, ahelyett, hogy velünk ünnepelnének.

Itt a Fülöp-szigeteken nincs semmi szórakozás csak karaoke, mozi, meg talán van lehetőség jégkorizni… De diszkó vagy egyéb szórakozóhely nem nagyon van. Így tehát nem volt más, mint a karaoke. Ahova tegnap mentünk, ott már voltak a lengyelek, szóval már tudták kik vagyunk, honnan jöttünk. Engem és Diát mint új embert rögtön megöleltek, megpusziltak, megkérdezték a nevünket, egyszóval örömmel fogadtak minket. A legnagyobb partiarc Marci volt... Nem is tudom, miért :))

Mikor a felszolgáló lány megtudta, hogy a Diának szülinapja van, teljesen rámozdult. Énekelt neki, táncolt vele, egész este ott sertepertélt körülötte. Egyik pillanatban David felállt és hazament. Senki sem tudta, hogy miért. Találgattunk, hogy esetleg unatkozott vagy nem érezte jól magát.. Aztán egy fél óra múlva visszatért. Kicsit ijedt és ideges volt. Mondta, hogy betörtek a házba és az egész második emeletet kirabolták. Mindent elvittek, amit csak találtak – laptopokat, pénzt, iratokat és egyéb értékeket. Egyszóval kifosztottak minket. Mindannyian felálltunk. Én rettenetesen ideges lettem és azon filóztam, hogy vajon mi az, amit tőlem elvihettek. Igazából csak a laptopom, az útlevelem és pár ezer peso, amit otthon hagytam és fontos lehet.

Aztán megjelentek Tedék a tortával és közölték, hogy „Áááá, csak vicc voooooolt”. Na hát ott azt hittem, hogy felpofozom azt, aki ezt az egészet kitalálta. Mindenki, de tényleg egytől-egyig mindenki bevette. Annyira nagy megkönnyebbülés volt, mikor mondták, hogy csak poén volt. Azonban volt bennem valami rossz érzés, hogy ez a kis tréfa valaminek az előszele. Vagy meg fog történni velünk és ez egy figyelmeztetés volt, vagy nem tudom.. De ott motoszkált bennem egész este.

Ő a nyomulós filippína

Mindezek után Diának átadtuk a tortát, nagyon örült neki. Ez a nap tényleg csak róla szólt. Elénekeltük 3 nyelven a boldog születésnapot (spanyol, magyar, lengyel), majd habzsoltunk.

Ő Ted az egyik mentor Manilában és Ola, az egyik lengyel lány

Utána elindultunk haza, mert csak este 10 óráig lehet karaoke-zni. Mikor hazaértünk, gyorsan eldugtam az irataimat és a pénzemet, nehogy tényleg bekövetkezzen az, ami pár órája csak egy kis poén volt. Erre ma írt Zsolti skypeon, hogy betörtek hozzánk a pincébe Pesten. Nem csak a miénket törték fel, hanem a szomszédokét is. TUDTAM, hogy történni fog valami. Éreztem…. Szerencsére a biciklik le voltak láncolva, így azokat nem vitték el, a többiről nem tudok még.

Amúgy folyamatosan arra tanítanak itt kint minket, hogy „Trust your instincts!” Mert ez itt az életet jelentheti. Hát innentől kezdve tényleg jobban bízom majd benne… :)

A szállásunkon is folytattuk tovább a bulit :)